A sötétség

A sötétséget gyakran azonosítják a félelemmel, a kétségekkel. Elég ha sötétben vagyunk, és máris nem érezzük olyan biztonságban magunkat mint egy kivilágított szobában. Miért van ez? Mert a sötétben nem látunk mindent ami körülöttünk történik, és ez félelemmel és bizonytalansággal tölt el bennünket. Az emberek nem szeretik ha nem látnak mindent ami körülöttük történik.

Ha valaki sötétben van óhatatlanul is elkezd képzelődni. Rémképek villannak fel az agyában, amelyektől nem tud nyugodt maradni, és lassan pánik szerű állapotba esik. Verejtékezik, minden egyes kis neszre felkapja a fejét, hangosabban és gyorsabban veszi a levegőt. Ilyenkor az ember teste mintha vészriadót fújna felgyorsul. Remegni kezd a keze, és gyorsabban pislog, hogy mindent szemmel tarthasson. Ez az állapot akkor sem csillapul, ha biztosak vagyunk benne hogy a szobában semmi fenyegető nincsen. Ezen csak akkor teszi túl magát az ember, ha fényhez jut. Ilyenkor minden visszaáll a rendes kerékvágásba, mert megnyugszik a lélek.