Vámpírok

-az éjszaka szülöttei-

Úgy tartják, a vámpírok mindig éjjel születnek. Hiszen ilyenkor nincs sehol a fény, ami megakadályozhatná az ilyen tisztátalan lények eljövetelét. Ilyenkor szívják ki a vámírok az emberek vérét, ilyenkor teszik őket olyanná, amilyen senki nem akar lenni. Ilyenkor kárhoztatják el az élőket.

A vámpírok maguk választották a sorsukat. Csábítóbb volt számukra az örök élet, mint a tisztesség. Másokon élősködve kell ezentúl élniük, bujdokolva a nap elől, az éjszaka gyermekeként járni, és áldozatra lesni a sötét utcasarkon.

Azt mondják, a vámíprok mind Káin unoká, aki megtagadta Istent. Ezért büntetésből a sötétségbe száműzték. A fény azért halálos ellensége a vámpíroknak, mert az Istent jelképezi, és a tisztaságot, amely egyáltalán nem jellemző a vérszívókra.

A leghíresebb vámpír talán az erdélyi Dracula gróf, aki a Havasalföld ura volt a XV. században. Keresztségben a Vlad nevet kapta, de ezt hamarosan el is dobta. A Dracula név a címerében ágaskodó sárkányról (dracul) ragadt rá. A Dracula szó jelentése azonban egészen más: ördög.
Fiatal korában túszként került Törökországba, ahol ellesett egy roppant fájdalmas gyilkolási módot, a karóba húzást. Eközben a barbár kínhalál közben, az áldozat testét kihegyezett fa karón döfték át, majd felállítva a földbe ásták, hogy lassú kínok közt szenvedjen ki rajta.
Egy alkalommal minden ok nélkül, feldúlt egy vele barátságban álló várost, 10 ezer lakosát megkínoztatta, sokakat karóba is húzatott. Ekkor ragadt rá a Tepes vagyis karóbahúzó név. Leghírhedtebb mészárlása az 1640. év Szent Bertalan napjához köthető: Ekkor az egyik városában 30 ezer embert húzatott karóba.

A kegyetlen uralkodónak köze van hazánkhoz is: Corvin Mátyás uralkodó, Draculát se szó se beszéd, 12 évre lecsukatta. Lehet, hogy saját népe unta meg változatos kínzási formáit, melyek között az elevenen megfőzéstől, a bőr lenyúzásáig minden szerepelt. Börtönévei alatt Dracula összebarátkozott az őreivel, akik különböző rágcsálókat, és más kistestű állatokat hordtak neki, hogy azokat csak úgy a maga kedvére karóba húzhassa. 1474-ben szabadult, két évvel később pedig bejelentette igényét, a Havasalföldi trónra, de 2 hónappal ezután (45 éves korában) egy a törökök ellen vívott csatában elfogták, és megölték. Fejét levágták, és mézben konzerválva küldték el a szultánnak, mint trófeát. Testét jel nélküli sírba temették.